A BBDO érdekes módját választotta annak, hogy a "The Economist" gazdasági hetilappal elérjék a Philadelphia környéki egyetemisták célcsoportját. Az ambient kampány lényege, hogy pizzásdobozokra a pizzához kötődő, az egész világra kiterjedő statisztákákat mutassanak be. Így láthatjuk pl. a világ búzatermelésének és a sajtkészítésnek az országok közti megoszlását. Alatta pedig egy kis szöveg, hogy az újsággal jobb rálátást kapunk a világ dolgaira. Elmés...
A focicipők (legyen az akár stoplis, akár salakos pályára való, vagy épp teremcipő) piacára belépni nem egy egyszerű történet egy teljesen új márka számára. A két óriás (a Nike és az Adidas) a piac nagyrészét lefedi, és a kvázi "kisebb" márkák (Puma, Umbro, Lotto, Joma) is vannak olyan nagyok, hogy ne legyen túlságosan vonzó egy új márka bevezetése a területre. Ennek ellenére most feltűnt egy új cipőbrand, a Nomis.
A márkát 2005-ban, Ausztráliában hozta létre Simon Skirrow (innen a márka neve, mivel a Nomis visszafelé olvasva nem más, mint Simon), aki korábban az Adidas alelnöke volt (ha minden igaz). Eddig főleg a kenguruk földjén próbálták a márkát értékesíteni, de Skirrownak a célja természetesen a Nomis világmárkává avanzsálása volt. Az idei évben csináltak is egy kampányt, mellyel az Ausztrálián kívüli piacokat is meg akartak célozni. A reklám pedig nyert két arany oroszlán díjat a 2008-as Cannes-i reklámfesztiválon.
Pedig annyira nem nagy szám a reklámfilm...sőt!
Az ötlet ugyan nem rossz, de a megvalósítása eléggé gagyira sikerült. A lényeg, hogy végigvezetik a következmények sorát, melyből az derül ki, hogy egy rossz cipő végül összetörheti egy futbalista karrierjét, álmait. Közben folyamatosan ismétlik a "Damn boots" (átkozott cipők) szöveget, mely egyben a reklám címe is. Csak épp zavaró, hogy most akkor a Nomis cipő az átkozott, ami sérüléseket okoz, vagy ez épp a megoldás lenne erre a problémára? (Persze nyilvánvaló, hogy az utóbbira utalnak a reklámban, csak ezt kicsit okosabban kellett volna megoldani).
Olyan a videó, mintha direkt készítették volna ilyen gagyira, viszont ez nem nagyon illene a márkához, mivel nem rossz cipőkről van szó. Egész pofásak is, illetve kengurubőrből készülnek, tehát nem is a legolcsóbb, leggagyibb csukákról van szó.
Vajon mit csinálnak a gyerekek, ha a szűlök vigyázó szeme elkalandozik? Szerintem ez minden szűlő egyik legnagyobb félelme, hogy ha nem figyelnek csemetéjükre, azok akár magukban, akár másban kárt tesznek. Ugyebár ilyenkor a lényeg, hogy a gyereket lekössük, így egy gondos felnőtt játékok garmadájával veszi körbe a porontyot, hogy annak eszébe se jusson bármiféle csínyt tenni (ennek ellenére a gyerekek vannak olyan kreatívak, hogy mindig legyen félnivalója szüleiknek). A mai korban, amikor már szinte minden játék elektronikával van ellátva, olybá tűnik, a szórakozás lehetőségei kimeríthetetlenek, és az ifjúság nyugodtan, mindenféle gondtól mentesen felnőhet. Azt azért ne felejtsük el, hogy ezek az elektronikus játékok elemmel működnek, és az elemek lemerülhetnek...
Elnézést a kissé hosszúra nyúlt bevezetőjért, de úgy éreztem ez kell hozzá, hogy az alábbi reklámok, ha lehet, még nagyobbat üssenek. Mert ugyebár nem gyermeknevelési tanácsokat akartam adni (habár lehet úgy tűnt a post elején), hanem az idei Cannes Lions-ön sajtóreklám kategóriában győztes Energizer hirdetéseket kívánnám bemutatni. A középpontban csínytevő gyermekek, akik bosszút állnak, mert szüleik nem a megfelelő minőségű elemeket raktár játékaikba.

Az HBO-nál tavaly újraértelmezték a valóságshow fogalmát, és ezt az idei Cannes-i reklámdíjkiosztón számos díjjal jutalmazták...legfontosabbként az outdoor nagydíjat lehetne említeni.
Az ötlet arról szólt, hogy egy épólettömb falára revetítettek egy hatalmas videót, mely úgy nézett ki, mintha azoknak a lakásoknak lenne lyukas a fala, és így beláthatnánk mások életébe. A felület 8 lakásra bontotta a teret, így pedig lakásonként külön egy-egy, összeségében tehát 8 történet folyt a helyszínen.
Azon kívül, hogy az emberek június 28-július 1-ig és július 5-8-ig esténként (9 és 11 óra közt) nézhették az élő szappanoperát, a kampányhoz a webet is erőteljesen bevonták. Egyrészt a fenti sémára létrehoztak egy külön oldalt, ahol további élettörténeteket követhetünk nyomon. Másrészt az egyes karakterekről mindenféle információmorzsákat szórtak el szerte a neten (pl. YouTube-on, Flickr-ön).

Elég bizarr reklámmal rukkoltak elő az indonéz Lowe reklámügynökség szakemberei. A LifeBuoy antibakteriális kézmosó sajtóhirdetéseihez megpróbálták látványosan kommunikálni az evés előtti tisztálkodás fontosságát...
Sikerült nekik, a kampány látványos lett, de egyben elég visszataszító is. A szlogen azt mondja: "Azt eszed, amihez hozzáértél.", azonban nem biztos, hogy ezt vizuálisan így kellett volna megjelenítani. A tengerimalacos muffin és a kiscicás croissant ugyanis a gasztronómia igen szélsőséges vívmányai lehetnek. És nem tartom valószínűnek, hogy ezen reklámok hatására túl sok fogyasztót nyerne a márka. Sőt, én különböző csoportosulások tiltakozását látom szemeim előtt, szerintem állatvédők, fogyasztóvédelmi testületek fognak szót emelni a reklámok ellen.
Újból egy nyelviskola reklámja következik, ezúttal Hollandiából. Humor, kacagás...és "18+"-os angol szöveg.
Azért a reklám betiltását kicsit túlzásnak érzem.
A hiányos, halvány nyelvtudás nem csak másokat keverhet bajba (mint láthattuk azt tegnap), hanem magunknak is okozhatunk kellemetlen perceket. Jó példa erre az alábbi (szintén Berlitz) reklám, melyből kiderül, hogy egy ártalmatlan "Oui"-ból könnyen lehet "Áú!" is.
Nem húznám feleslegesen az időt bármiféle üres fecsegéssel. Ez a reklám magáért beszél. Egy nyelviskola (Berlitz) hirdetéséről van szó...és hát az idegennyelv-tudás hiánya soha nem volt olyan vicces, mint itt.
A reklám egyébként 2006-ra datálható (2006 január 15-én jelent meg először a tévében), és akkoriban be is zsebelt jópár díjat, többek közt nyert Cannes-ban, a Cresta-n, a Eurobest-en, illetve a New York-ban is.
A tegnapi förtelem után íme egy jobban sikerült reklám (már ha marketinges szemmel nézzük).
A Sears sokkal ügyesebben csinálta meg a tanévkezdés előtti kampányát, mellyel tiniknek szánt ruhákat kívántak promotálni. Alapvetően figyelembe vették a célpiacot, és a kommunikációt annak megfelelően alakították ki. A fiatalok (főleg a lányok) különösen fogékonyak a divatra, pláne ha egy tinibálványon látják a trendi rucikat...a Sears-nek Vanessa Hudgens-re esett a választása. Ha valakinek (hozzám hasonlóan) nem lenne ismerős a hölgy neve, ő a tizenéves lányok körében rendkívül népszerű, High School Musical című filmek egyik sztárja.
A cég Vanessával tervezte az egész kampányát, mely több rövid tv-spotból áll, illetve ehhez készült az alábbi vírusmarketing videó is, mely voltaképp egy videóklip Hudgens kisasszony főszereplésével, teljesen a célcsoport igényeire szabva. A "Don't just go back. Arrive!" kampányhoz egy weblapot is kreáltak a leleményes szakemberek, ahol Vanessáról, és további sztárokról (pl. LL Cool J rapperről) nézhetünk meg videókat. Az oldal tökéletes illeszkedik a reklámhoz, és magához a célpiac-választáshoz.
Íme a videóklipbe "rejtett" reklám, utána pedig egy videó a forgatásról...
A mai nappal megkezdődött a 2008/2009-es tanév az általános és középiskolákban. Gyerekek tömegeit szorították vissza az iskolapadba, véget vetve ezzel a szünidőnek, és tanárok ezrei tértek vissza a munkájukba, hogy legálisan terrorizálhassanak másokat (elnézést kérek a normális lelkületű pedagógusoktól).
Szóval a tegnapi nappal végetért a nyáriszünet, és ezt a Magyar Televíziónak sikerült is tudatosítania a tévénéző fiatalokkal tegnap délután. A távirányítót nyomkodva sikerült belebotlanom a hivatalos, közvetített 2008-as tanévnyitó ünnepségbe. Hát mondhatom, felemelő élmény volt. Így kell elvenni a diákok jókedvét a nyaruk utolsó napján.
Azonban ma sikerült egy még kiválóbb "hangulatcsinálót" találnom. A Staples Inc. (amerikai iroda- és tanszernagykereskedő cég) "Back to school" reklámja annyira borzasztó, hogy még az iskolapadból már kikerült nézőnek is feláll a szőr a hátán a tvspot láttán. A gyerekeknek pedig méginkább, főleg mikor meghallják a "It's the Most Wonderful Time of the Year" ("Ez az év legcsodásabb időszaka") című dalt.
Az első blikkre réginek tűnő reklámról (a 80-as évek végére, 90-es évek elejére datáltam) kiderült, hogy mindössze néhány éve készült, ha minden igaz, először 2003-ben került adásba. És akinek ezt a förmedvényt köszönhetjük, az a Cliff Freeman & Partners reklámügynökség.
Cliff, gratulálok!
Vége az olimpiának, mely ugyan a vártnál talán gyengébben sikerült számunkra, mégis voltak nagyon szép momentumai, és azt hiszem minden magyar sportolót megillet a dícséret, hogy képességének, tudásának legjavával próbálta képviselni hazánkat. Szóval az esemény tegnap befejeződött, így én is témát váltok, és a héten a legújabb reklámokból szemezgetek.
Szeretem azokat a print reklámokat, melyek egyszerűen ragadják meg az reklámozott termék egy egyedi jellemzőjét. Felesleges hosszú szövegeket írni, az emberek többsége úgysem olvassa el. Felesleges az emberek szájába rágni az információkat, legtöbben úgyis első pillanatra eldöntik, hogy érdekli -e őket a reklámozott termék vagy sem. Ha kellően blickfangosra sikerül a kép, az emberek úgyis megnézik azt alaposabban (különösen olyan reklámeszköz esetében, mint az újságok, magazinok, ahol idő is van erre).
Kitűnő példa erre a McIlhenny-s Tabasco szósznak a dél-afrikai reklámkampánya. Megragadták a termék fő vonzerejét, vagyis a csípősséget, és ehhez kreáltak fotókat. Az ötlet az volt, hogy a szósz erejétől gyakorlatilag szétrobbanó kajákról készítettek képeket. Ha minden igaz valóban fotókról van szó, melyek extra-rövid záridővel készültek. Persze meglehet, hogy mindössze egy ügyes grafikus Photoshoppan rakta össze a képeket. A lényeg, hogy a kampány ötletes. Különösen jó, hogy a képekhez semmi szöveget nem fűztek hozzá, csupán a termék cimkéjét helyezték el rajtuk, az olvasókra bízva a reklám megértését, teljessé válását.
