A mai nappal megkezdődött a 2008/2009-es tanév az általános és középiskolákban. Gyerekek tömegeit szorították vissza az iskolapadba, véget vetve ezzel a szünidőnek, és tanárok ezrei tértek vissza a munkájukba, hogy legálisan terrorizálhassanak másokat (elnézést kérek a normális lelkületű pedagógusoktól).

Szóval a tegnapi nappal végetért a nyáriszünet, és ezt a Magyar Televíziónak sikerült is tudatosítania a tévénéző fiatalokkal tegnap délután. A távirányítót nyomkodva sikerült belebotlanom a hivatalos, közvetített 2008-as tanévnyitó ünnepségbe. Hát mondhatom, felemelő élmény volt. Így kell elvenni a diákok jókedvét a nyaruk utolsó napján.

Azonban ma sikerült egy még kiválóbb "hangulatcsinálót" találnom. A Staples Inc. (amerikai iroda- és tanszernagykereskedő cég) "Back to school" reklámja annyira borzasztó, hogy még az iskolapadból már kikerült nézőnek is feláll a szőr a hátán a tvspot láttán. A gyerekeknek pedig méginkább, főleg mikor meghallják a "It's the Most Wonderful Time of the Year" ("Ez az év legcsodásabb időszaka") című dalt.
Az első blikkre réginek tűnő reklámról (a 80-as évek végére, 90-es évek elejére datáltam) kiderült, hogy mindössze néhány éve készült, ha minden igaz, először 2003-ben került adásba. És akinek ezt a förmedvényt köszönhetjük, az a Cliff Freeman & Partners reklámügynökség.
Cliff, gratulálok!

Még egy olyan egyszerű ki terméknek, mint a Post-it tapadós üzenőlapocska is lehet jó reklámot csinálni. Csak kreativitás kell hozzá.
Úgy tűnik az Epi Grey dominikai reklámügynökségnek még az is van. Igen, az alábbi sajtóhirdetések egyenesen a Dominikai Köztársaságból jöttek.
Az ügynökség ügyesen használta fel az új, "szuper tapadós" Post-it előnyeit, és igazi "AHA" élménnyel (bár vehetjük "HA-HA" élménynek is...Sas István után)koronázták meg a képeket. Remélem mindenki érti, és nem kell elmagyaráznom a reklámok "csattanóját".

A szlogen mindenhol:
(a reklámok egyedi szövegei a képek alatt)

Super Sticky, hosszantartó ragasztóval.

Marlon Brando
 

Hívd meg a következő filmedhez, a neve Marlon Brando.

Elolvasom »