Mielőtt még bárki megvádolna azzal, hogy túlságosan bulvárosra vettem a bejegyzés címét le kell szögeznem, hogy egy fikarcnyit sem dramatizáltam túl rajta, sőt vizuális az egész még durvább, morbidabb.
Merthogy az OTTO katalógusos értékesítésből népszerűvé vált cég fennhatósága alá tartozó, szintén német Jungstil online divatáruház igencsak érdekes kampányötletet választott, hogy promotálja a netes ruhavásárlást és persze saját magát.
A hagyományos bolti vásárlást egy barbár viadalnak, míg a vásárló hölgyeket mindenre elszánt amazonokként mutatják be, akik bármire képesek egy jobb ruciért. A reklám bár alapvetően komolytalan, morbid humorra épít, azonban nem biztos, hogy mindenki könnyen befogadja az efféle reklámokat, sokaknak valószínűleg sokkoló egy-egy letépett testrész és spriccelő vér látványa. Viszont mivel egy netes vírusvideóról van szó, így betiltani nem tudják, és az efféle filmek megtalálják a célközönségüket. Más kérdés, hogy ez egybeesik -e a webshop célcsoportjával.
Legyen szó filmről, sorozatról, vagy épp a való életről, szeretjük az olyan embereket akik valamilyen szempontból felettünk állnak, olyan képességgel, tudással rendelkeznek, amivel túlmutatnak rajtunk. Felnézünk a hétköznapok hőseire, legyenek azok bátor tűzoltók, egy már-már emberfeletti képességekkel rendelkező sportoló, vagy egy életeket mentő, kiváló orvos. Tulajdonképp ezért is szeretik oly sokan a doktoros, kórházas tévésorozatokat.
A mai reklámunk főszereplője, David Abernathy is közéjük tartozik. Egy magabiztos fiatalemberről van szó, aki a lángokban álló iskolából kimenti az osztály kisállatait, aki szívműtétet hajt végre egy golyóstoll segítségével, szóval a hétköznapok egyik igazi hőse ő. Azonban magabiztossága, rendkívüli döntéshozó képessége nem minden esetben segíti, van amikor még ő is meginog...
Persze a reklámbeli David Abernathy nem létezik, csak egy fiktív karakter, akit a DDB reklámügynökség remek szakemberei alkottak meg, hogy a Cars.com online autókereskedését promótálja, egy roppant kedves, szívhezszóló reklámban. (Sőt, még egy facebookos adatlapot is készítettek róla...)
Idén a Super Bowl egyik legnagyobb (reklám)durranása egy amatőrök által készített videó volt. A Frito-Lay, a Doritos chips gyártója az utóbbi években ráállt arra a módszerre, hogy nem bíznak meg egy konkrét reklámügynökséget azzal, hogy készítsenek egy jó kis kampányt, hanem versenyt szerveznek, melyre bárki benevezhet, aki kreativitást és hajlandóságot mutat egy Doritos reklám megalkotására. Általában a cég ezt busásan honorálja, és "némi" pénzösszeget adnak a legjobbaknak.
Ebben az évben sem volt ez másképp, és végül a cég két reklámfilmet talált alkalmasnak arra, hogy a focidöntő estéjén promotálják a Doritos-t. Az egyiket (Power of the Crunch) egy félig-meddig profikból álló csapat dobta össze, viszont az igazi figyelmet és elismerést a másik spotnak sikerült kiváltania. Ezt a filmet egy batesville-i testvérpár (Dave és Joe Herbert) találta ki és készítette, jutalmuk pedig 1 millió amerikai dollár és a "legjobb Super Bowl reklám" címe lett (melyet a nézők szavaztak meg nekik).
Azt hiszem ez nem kis teljesítmény volt részükről, és őszinte gratuláció illeti őket. Valamint elgondolkodtató, hogy kellő kreativitással még kevés pénzből is jó reklám készíthető. Jó lenne, ha ezen néhány reklámügynökség (különösen idehaza) is elgondolkodna...
Doritos: Glass Ball (Free Doritos) :
A CareerBuilder.com-on kívül egy másik állásportál is a hirdetők közt volt a Super Bowl estéjén, méghozzá a Monster.com. Azonban ők nem sorakoztattak fel annyi érvet a munkahelyváltás mellett, mint a konkurencia, csupán egyet, de az annyira szélsőséges, hihetetlen, elképzelhetetlen, de mégis olyan szinte nyomós érvnek tekinthető, hogy az ember azonnal rávágja, hogy ez már tényleg sok lenne, és tüstént új munka után nézne.
Az utóbbi időben, a gazdasági válság hatására annyira megnövekedett az elbocsátások száma, hogy az emberek elkezdték jobban becsülni a munkahelyükhöz (vagy ha nem is becsülik többre, jobban ragaszkodnak hozzá, félve az elbocsátás igencsak negatív élettani hatásaitól). Ennek ellenére nagyon sokan vannak úgy, hogy bejárnak a munkahelyükre, esetleg még tisztességesen dolgoznak is, de utálják a melóhelyüket, vagy azt, amivel foglalkoznak.
Ezt figyelembevéve állított össze egy kisebb listát (illetve az idei Super Bowl egyik leghumorosabb reklámfilmjét) a CareerBulider.com állásportál, hogy ráébresszék az embereket, hogy talán ideje lenne továbblépni, és új munka után nézni.
Méghogy a finnek morcos, sótlan népek, akik csak inni tudnak?! Bár a többségre lehet, hogy ez igaz, azonban vannak ott is kreatív marketingesek, akik jó humorukról tesznek tanúbizonyságot. Angol szóviccekkel operálnak, méghozzá nem is rosszul.
Amikor a "Monumental Environment Congress"-en szobrok jelennek meg, hogy megvitassák hogyan érinti őket a környezetszennyezés és a klímaváltozás, már lehet sejteni, hogy ez nem egy komoly környezetvédelmi reklám. Viszont a végén a csattanó felteszi az i-re a pontot, és hatalmasat üt. Így nem is árulom el előre, hogy ki is a hirdető. Ja, angoltudás nem árt a reklámhoz, hogy a poén értelmezhető és értékelhető legyen.
Egy kis magyarázattal az elején, és végig angol feliratokkal:
Vajon mire lehetnek jó több tucat óriási katapult?
Háborúzáshoz biztos nem...a mai technológiák mellett, mit sem érnek ezek a régi ostromgépek. Akkor vajon mire használhatóak?
Talán áldozáshoz?
Ez az! Áldozzunk az "esőistennek", hogy a száraz évszakban is legyen csapadék, és ne száradjanak ki növényeink.
Ha már áldozunk, miért érnénk be sima esővel. Áldozzunk úgy, hogy annak valami igazán csodás eredménye legyen. Mi lenne, ha például árpamalátát és komlót lőnénk fel a felhőkbe...
A sörimádók eme szürreális álmára épít ez a Tooheys reklám, és ha belegondolunk de szép lenne, ha így is kaphatnánk sört.
A film 2006 februárjában került az ausztrál TV-k képernyőire, előtt egy hónapig az Interneten, mint vírusmarketing eszköz jelent meg.
Valóban szerepel a mi legendás Aranycsapatunk egy reklámban, mely Hollandiában készült. Igaz, csak épphogy megemlítik őket, és olyan kontextusban, mely számunkra nem túl kedves ('54-es VB döntő), de ennek ellenére meglepő, hisz ilyen sem túl gyakran történik velünk, hogy egy külföldi reklámban megemlítik Magyarországot.
Egyébként netes Adidas videóról van szó, melynek főszereplője a cég atyja, Adi Dassler, aki egy kis üzletben kezdte cipészként.
A tovább mögött a reklám hosszabb, 3 perces verziója.
Egy érdekes termék reklámjára lettem figyelmes nemrég. Egy vodkára melynek egyértelműen és kizárólag a nők jelentik a fő célcsoportot. Valljuk meg, ez kissé furcsa. Mert ugyebár az tömény alkoholok reklámjai általában a férfiaknak szólnak (legalábbis nagy többségük), és a vodka különösen olyan ital, mely férfiasnak mondható.
A Pinky Vodka már nevével sem árul zsákbamacskát, az üvegben rejlő rózsaszín lötty pedig csak erősíti az érzésünket, hogy ez nem egy kemény macsóknak készült párlat. Igaz, egy ízesített (többféle virágot használtak fel hozzá) vodka alapú italról van szó, tehát gondolom az alkoholtartalma sem túl komoly.
A pia reklámja egyébként egy netes videó, mely február elején, Valentin nap előtt került ki, elsősorban a márka "gyönyörű", virágos honlapjára. A lényege pedig, hogy Kupidó hiába halad a korral, hiába használja ki a legújabb technikai vívmányokat, a nők már csak a Pinky Vodkába szerelmesek...
Tény, hogy a termék marketingje jónak tűnik (úgy mint célcsoport választás, termékpozícionálás, stb...), de férfiszemmel nézve, ettől a sok rózsaszíntől és virágmintától a rosszullét kerülget. Pedig még egy kortyot sem ittam a Pinky-ből. És akkor még nem is említettem a szlogent, miszerint ez "a világ legszebb vodkája".
Már csupán arra vagyok kíváncsi, hogy hozzánk mikor ér el ez a "femininvodka"?
A legutóbb postolt reklám a nemrég elindított "Fair play" kampány része. Azonban nem ez az egyetlen közlekedés-biztonsági film a kampányban, ezen kívül másik kettő is készült. Ezek kissé más jellegűek, a humor helyett a sokkolás fegyverével próbálnak hatni a nézőkre. És végre nyugodt szívvel azt mondhatjuk, hogy igényes, a NY-on gyártott reklámokhoz hasonlóan színvonalas filmek készültek. Persze az ír társadalmi célú filmekhez viszonyítva, ezek még mindig elég lájtosak, de legalább átléptünk egy bizonyos határt, és végre merészebbek kicsit a hirdetéseink.
Ezt a két filmet én még TV-ben ugyan nem láttam, a neten viszont fel-feltűntek már (pl. az Indexen is). Remélem a tévések is lesznek annyire bevállalóssak, hogy be merjenek tenni ilyen hirdetéseket a reklámblokkokba.
Egy egész egyszerű kis ötletet lovagoltak meg Izraelben a Volkswagen kedvéért. A Golf GTI új vírusfilmjében tulajdonképp nem látunk semmit érdekeset. Nem látjuk a kocsit (csupán a hangját lehet hallani), nem látjuk a vezetéstől sokkot kapott sofőrt, csupán egy ház bejárati ajtaját és remegő kezeket. A minimalista kivitelezés ellenére mégis átjön az érzés, amit a készítők elvártak.
Szlogen:
A túl sok erő ereje.
Érdekes reklám a mai, ugyanis a hirdető nem más, mint a szingapúri haderő. És szívesen toboroznának agresszív hajlamú irodai alkalmazottakat.
Érdekes az ötlet, hogy felhőkarcolók háborúznak egymás ellen, ahol többek közt forgószékek, cserepes virágok és vizes palackok a megengedett fegyvernemek. Nem tudom, hogy kik jelentkeznek majd szolgálatra a szingapúri hadseregnél ennek a reklámnak a hatására, mindenesetre sok sikert kívánok a kormányuknak... Elvégre is nagy a veszélye egy diktatórikus irodaház támadásának.
A reklámfilm egyébként egy integrált kampány egyik darabkája. Ezen kívül voltak online játékok, DM levelek, és miegymás. Nagyon úgy tűnik, hogy Keleten hiány van harcos lelkületű fiatalokból.
Szöveg:
Elég az álmodozásból. Légy valaki!
A cím alapján nem kell megijedni, a reklám nem sért közízlést... legalábbis nem jobban, mint a kereskedelmi tévék adása.
Egy vírus kampányról van szó, melyről többet nem mondanék, hogy a poén minél nagyobbat üssön.
Még mindig maradva az új reklámoknál...
Bár néhány óra múlva vége a mai napnak, és így bizonyos szempontból aktualitását veszti, de mégis jópofa ez a reklám. Bemutatja az elviselhetetlen, és örökké vesztes küzdelmet, amit az emberiség folytat a hétfői napok ellen.
A hirdető egyébként a "monster.com" internetes állásportál.
Ismét egy díjnyertes (Eurobest fődíj, illetve arany az Epica-n, a cannes-i és a londoni fesztiválon) reklám, melyben egy pantomimesnek tűnő fickó sétál az utcán, aki súlyos francia akcentussal beszéli az angolt, és mindenkibe beleköt, mégsem foglalkoznak vele.
Vajon ki lehet ő?
Megoldás a reklámban:
A reklám szövege:
Azt hiszem mindig félreismertek. Úgy tűnt, hogy az emberek nem szeretnek. Azt hiszem zavartam őket. Az agyukra mentem. Nem tudom miért. Egyszerűen csak így történt.
Talán túl heves voltam. Vagy túlságosan agresszív. Nem tudom. Tényleg nem. Igen, magányos voltam. Szörnyen magányos. De hozzá lehet szokni...idővel.
Végül, egy napon minden megváltozott. Valaki végre elfogadott...olyannak amilyen vagyok. Mióta megvan ez a munkám, az életem teljesen más lett. Végre hasznosnak érzem magam, jónak valamiben.A szél. Használjuk fel jóra az energiáját.
Tehát ő volt a szél megszemélyesítője, a hirdető pedig a német Epuron cég, mely alternatív energiával (főleg a széllel) foglalkozik. A fickó, akinek ijesztőek a vonásai (elvileg a saját arca) egyébként francua, így nem meglepő a fura akcentus.
A tavalyi New York Festivals-on, a tegnap bemutatott Axe reklámokon volt még olyan díjazott, mely érdemes a bemutatásra. "Outdoor" kategóriában díjazták Grand Award-ra (ez lenne az első helyezés) a német Scholz & Friends Berlin GmbH ügynökségnek az ambient kampányát, amelyet a Jobsintown nevű állásportálnak készítettek.
A "The Wrong Working Environment Campaign" ("A rossz munkakörnyezet kampány") koncepciója ugyebár az volt, hogy rendhagyó módon (és ezáltal humorosan) mutassanak be olyan "munkahelyeket", ahol szélsőségesen gyér körülmények közt kell dolgozni. Erre azt találták ki "Scholzék", hogy különböző automatákra és gépekre ragasztanak frankó plakátokat. Egyszerű ötlet, mégis hihetetlenül kreatív. Nemcsoda, hogy a new yorki mellett megkapták még a tavalyi Cresta nagydíjat is (a legjobb ambient reklámért), illetve egyéb díjátadókon (pl. Cannes Lions, Eurobest, London International Awards) ezüst és bronz szobrokat.
Mivel a netet körbejárták a képek, így lehet vannak akik már látták őket, de persze gondolva mindenkire íme a reklámok. Előzetesnek csak 2, de a tovább mögött még négy vár az érdeklődőkre. (Én ezt a hatot találtam összesen, de lehet hogy van még.)
Valószínűleg a többség látta már ezt a reklámot, így lehet felesleges ezt is "postolni", de mégiscsak a tavalyi év egyik legnagyobb durranásáról van szó. Ugyanis a Dove "Evolution" című kampánya sikert sikerre halmozott. Egyrészt megnyert jópár reklámos díjat (többek közt 2 Cannes Lions fődíjat, "Film" és "Cyber" kategóriákban, illetve nyert a London International Awards-on, és még néhány "kisebb" díjat más fesztiválokon), másrészt sikeres volt a neten is, mint víruskampány.
Szlogen:
Nem csoda, hogy eltorzult az elképzelésünk a szépségről.
A holnap kezdődő "ünnepi reklámok hetének" bevezetéseként, egy csodálatos hangulatú reklámot kínálok a romantikus kedvű olvasóimnak (ha vannak egyáltalán ilyenek). Egy internetes vírusmarketing hirdetésről van szó, melyben a TBWA/Vancouver reklámügynökség magát promótálja, és kíván kellemes ünnepeket mindenkinek.
A videóhoz mindenképp kell hang (remélem ez mindenkinek alap, aki reklámokat néz)
A post címe eléggé szenzációhajhász lett, de mindenki megnyugodhat, nem fogok "ÁNTSZ híreket" publikálni, és nem terjed semmiféle vírus az üdítőinkben...legalábbis merem remélni.
Tehát nem váltok profilt, még mindig reklámokat közlök, bár a mai nem egy klasszikus reklámfilm lesz. A vírusmarketing vizeire evezünk, méghozzá egy amatőr énekes videóklipjével.
Először azonban tisztázzuk, hogy mi is az a vírusmarketing:
A vírusmarketing a gerillamarketing egyik típusa, tehát olyan promóciós eszköz mely nem a hagyományos módon reklámoz, és nem hagyományos médiában jelenik meg. A vírusmarketing jellemzően elektronikus csatornákon (manapság természetesen legjellemzőbb ezek közül az Internetes) jelenik meg, és mint neve is utal rá, úgy terjed mint egy vírus, tehát felhasználók küldik egymásnak. Emiatt alacsony reklámköltés mellett igen széles célcsoporthoz juthat el, persze ehhez az kell, hogy kreatív, érdekes legyen, vagy valami olyan netes "slágerinformációhoz" (gondolok itt sima szöveges infók mellett képekre videókra, zenékre is) kötődjön, mely nagyon népszerű az internetezők (vagy azoknak egy csoportja) körében.
Röviden ennyit a vírusmarketingről... (Ha valami még eszmbe jut, majd egy későbbi posztban úgyis előkerül.) És akkor térjünk rá a mai videóra...
Ez év tavaszán egy fiatal amcsi srác (Adam Nyerere Bahner) jelent meg énekes produkcióival a neten, Tay Zonday művésznéven. Különleges (hozzá nem illő) hangja és feltehetően fura előadásmódja ("elhajlós levegővétel") miatt nyárra nagy nézettséget szerzett a YouTube-on, főleg Chocolate Rain című dalával. Ezidáig közel 12,5 milliószor nézték meg, ami nagyon jónak számít (73. legnézettebb a YouTube-on az összes videó közül!). A srácot felkapta a média: meghívták talkshow-kba, újságok címlapján jelent meg.
Erre pedig ráharapott a Dr Pepper gyártója, a Cadbury Schweppes Americas Beverages, és úgy döntöttek Tay-t felhasználva promótálják az új, cseresznyés-csokis ízű, diétás üdítőjüket. Csináltak is egy profi videóklippet, amihez átalakították az eredeti dalt, és "Cherry Chocolate Rain"-né keresztelték át. A klipet a YouTube-on tették közzé (úgy tudom TV-ben nem is jelent meg a klip, legalábbis teljes hosszában), és látszólag bejött: 1 hét alatt 1,3 milliószor, mostanáig pedig (ez 3 hetet jelent) közel 1,8 milliószor nézték meg.
És a sok duma után végre itt a videó:
A tovább mögött a zene angol szövege (szorri, nem fordítottam le...pedig van benne egy-két jó duma), és információk.