Gyakran mondják, hogy a foci már csak a pénzről szól. A mai elüzletiesedett sportvilágban ez már nem meglepő. A játékosok, de az edzők és egyéb szakemberek is csillagászati összegeket keresnek, a csapatok úgy adják-veszik a serdülőkorú focistanövendékeket, mintha csak valamiféle árucikkekről lenne szó.

Így nem is csoda, hogy a szurkolók csak másodlagosak, a futballipar melléktermékei, a kötelező feleslegek (na jó, ez túlzás, hiszen jegyvásárlással és a különböző rajongói ereklyék megvásárlásával mégiscsak támogatják kedvenc klubjukat). Ennek ellenére, vagy tán épp ezért vannak nézők, akik ki akarnak törni a szokásos szürkeségből, hogy megmutassák, hogy ők nem csak a nagy, több tízezres tömeg része, hanem igenis egyéniségek. Színes maskarákat öltenek, befestik arcukat vagy akár egész testüket, hangszereket hívnak segítségül, sőt a piromán hajlamúak petárdákkal, görögtüzekkel sokkolják a játékosokat, az igazgatóságot, a stadion gondnokot, meg persze sokszor a mellettük ülőket. És akkor még egy szót sem ejtettem a csupán a balhéért kilátogató huligánokról...többet nem is fogok.

Ehhez a színes tömeghez tartozik, azonban onnan elképesztően kitűnik az a nagyon elit szekció, akiket az angol szakzsargon csak streakerként hív, vagyis a pályára meztelenül beszaladó szurkoló. Ez a fajta magamutogatás már annyira elterjedt, hogy nem is lehet végignézni egy komolyabb labdarúgó eseményt anélkül, hogy látnánk egy-egy ilyen villantást.

És, hogy mi hajtja ezeket az embereket? Nyilván legtöbbször a magamutogatás, valami ellen való tiltakozás, egy adott üzenet közvetítése a tömegeknek. Azonban lehet egész más indíttatása is a pucár rohangálásnak. Erre mutat egy vicces példát a Tabasco legújabb reklámja...

Elolvasom »

A focicipők (legyen az akár stoplis, akár salakos pályára való, vagy épp teremcipő) piacára belépni nem egy egyszerű történet egy teljesen új márka számára. A két óriás (a Nike és az Adidas) a piac nagyrészét lefedi, és a kvázi "kisebb" márkák (Puma, Umbro, Lotto, Joma) is vannak olyan nagyok, hogy ne legyen túlságosan vonzó egy új márka bevezetése a területre. Ennek ellenére most feltűnt egy új cipőbrand, a Nomis.

A márkát 2005-ban, Ausztráliában hozta létre Simon Skirrow (innen a márka neve, mivel a Nomis visszafelé olvasva nem más, mint Simon), aki korábban az Adidas alelnöke volt (ha minden igaz). Eddig főleg a kenguruk földjén próbálták a márkát értékesíteni, de Skirrownak a célja természetesen a Nomis világmárkává avanzsálása volt. Az idei évben csináltak is egy kampányt, mellyel az Ausztrálián kívüli piacokat is meg akartak célozni. A reklám pedig nyert két arany oroszlán díjat a 2008-as Cannes-i reklámfesztiválon.

Pedig annyira nem nagy szám a reklámfilm...sőt!
Az ötlet ugyan nem rossz, de a megvalósítása eléggé gagyira sikerült. A lényeg, hogy végigvezetik a következmények sorát, melyből az derül ki, hogy egy rossz cipő végül összetörheti egy futbalista karrierjét, álmait. Közben folyamatosan ismétlik a "Damn boots" (átkozott cipők) szöveget, mely egyben a reklám címe is. Csak épp zavaró, hogy most akkor a Nomis cipő az átkozott, ami sérüléseket okoz, vagy ez épp a megoldás lenne erre a problémára? (Persze nyilvánvaló, hogy az utóbbira utalnak a reklámban, csak ezt kicsit okosabban kellett volna megoldani).

Olyan a videó, mintha direkt készítették volna ilyen gagyira, viszont ez nem nagyon illene a márkához, mivel nem rossz cipőkről van szó. Egész pofásak is, illetve kengurubőrből készülnek, tehát nem is a legolcsóbb, leggagyibb csukákról van szó.

Elolvasom »

Amikor először láttam ezt a reklámot, olyan volt, mintha a "Holt költők társasága" találkozott volna a hitgyülivel a derék reklámszakemberek fejében. Mert ahogy a székekre felállva, teljes áhitattal skandálják, hogy "Amunt!", megfordul az ember fejében, hogy valami szekta reklámozza magát.
Persze erről szó sincs. A filmet a spanyol Grupo Damm cég (az Estrella Damm sör gyártója) megbízásából készítette a VillarRosàs reklámügynökség és a Lee Films cég, hogy így tudassák a Valencia focicsapat drukkereivel, hogy az Estrella Damm a csapat egyik fő támogatója, és ez a kapcsolat hosszútávú lesz. Ehhez akartak készíteni egy hatásos kampányt, és úgy döntöttek, hogy jó ötlet lenne, azt üzenni a szurkolóknak, hogy "Talpra!" (kb. ennyit jelent az "Amunt" kifejezés).
Így voltaképp a filmet nem is a reklám kategóriába kéne sorolni, hanem a PR filmek közé.

Elolvasom »