Ezúttal Stockholmba utazunk, hogy megnézzünk egy újabb city light hirdetést. Szintén egy igen egyszerű megoldás, bár ezt valószínűleg jóval gyakrabban használják, mint a napokban bemutatott eszközöket. Annyi az egész, hogy a plakát mögé betettek plusz felületeket, melyek nappal nem látszottak, viszont este, mikor bekapcsolták a világítást figyelemfelkeltő árnyak vetültek a reklámokra.
Tehát a megoldás jópofa, bár egy üdítőital márka hirdetésében talán furának tűnhet a szex, mint üzenet. Mert, hogy a szexualitást felhasználni már-már mindennapi, legyen szó bármilyen márkáról, iparágról, viszont egyértelműen ezt hirdetni nem szokása az üdítő brandeknek. Igaz, a márka neve és szlogenje kézenfekvővé teszi ezt, mivel az üdítő neve "Mer", ami azt jelenti hogy "több" vagy "jobban", a szlogenje pedig "Szeress/szeresd...". (Ez így magyarul nem biztos, hogy érthető volt, de az angolul tudók a plakátról valószínűleg érteni fogják)
Vitatható tény, de általában véve igaz, hogy a férfiak nem célcsoportjai a diétás kóláknak. Valószínűleg ez a kólagyártó cégeket is rendesen frusztrálhatja, és minden bizonnyal folyamatosan ötletelnek, hogy is kéne megragadni a hímnemű fogyasztókat.
A Coca-Cola néhány éve (2005-ben ha minden igaz, bár nálunk csak tavaly terjedt el igazán) dobta piacra Zero névre hallgató termékét, mely már megjelenésében is férfiasabb volt, mint a hagyományos Coca-Coca Light (gondoljunk csak a markáns fekete címkére, csomagolásra), és reklámjai is vadabbak voltak (az életre keltett nyelvek, illetve hasonló gusztustalan dolgok). Nyílvánvaló, hogy az új termékkel újabb, eddig lefedetlen célcsoportokat próbáltak megnyerni.
A Pepsi Max a Zero-hoz hasonlóan szintén a "vagány light kóla" státuszt próbálta betölteni, de megelőzte a konkurenciát bő tíz évvel (1993-ban jelent meg). Ennek ellenére sosem volt képes igazán teret (és persze fogyasztókat) nyernie, legalábbis biztos kevésbé, mint amire a PepsiCo-nál számítottak. Az új reklámjukban egyértelműen meghatározzák, hogy kik jelentik a Max célpiacát, és mindezt hihetően, és egész viccesen adják elő.
Nem mondom, hogy én ettől most Pepsi Max fogyasztó leszek, eszem ágában sincs az lenni, de ez most egy igazán jóra sikerült kampánynak tűnik, és ha szerencsérjük lesz, talán még sikerrel is járnak a piacszerzésben.
A Coca-cola után most térjünk át a nagy vetélytársra, a Pepsire. Első körben pedig a Pepsi komolyabb hangvételű, zenés reklámjára vessünk egy pillantást.
Az új a megújulásról, és az örök fiatalságról szól, mint ahogy Bob Dylan dala is, ami az alapját adja a videónak, és amihez a fiatalabb generáció egyik nagy kedvence, a Black Eyed Pies-es Will.I.Am hozzányúlt, hogy kicsit a saját stílusához formálja. Így a Pepsi ezzel megpróbálta összehozni az idősebb Pepsi generációt a fiatalabb, hip-hopon edzettekkel.
Nagyon hangulatos kis reklámot sikerült összeollóznia az MJZ cégnek és Dante Ariolanak, aki ezt az egészet rendezte. Jópofa a régi képkockák újraértelmezése, klasszikus és jelenlegi sztárok szembeállítása. Ahogy manapság mondani szokás (bár nem szeretem magyarban ezt a kifejezést használni): cool.
A múlt héten posztolt "szuperbólos" Coca-Cola spot után egy újabb, ezúttal Coke Zero-s reklám került terítékre.
A reklám maga nem lenne nagy szám, a pikantéria abban rejlik, hogy ez egy régebbi Coca-Cola reklám remake-je. Az 1979-es Super Bowl-on, egy akkori futballsztár, Charles Edward Greene, ismertebb nevén "Mean Joe" Greene játszotta a főszerepet, aki a fiatal rajongójának egy kóláért cserébe odaadta a mezét...miközben gyönyörű zene szól, mindenki szeret mindenkit, stb... Szóval mai szemmel már "kissé" giccses a dolog.
Az új reklámban egy aktuális szupersztár (már ami az amerikai focit illeti), Troy Polamalu (az aktuális bajnok Pittsburgh Steelers játékosa) vette át Mean Joe szerepét, és persze a reklámot is kissé átalakították...szerencsére a giccses dolgokat jópofává formálták.
Egyik személyes kedvencem az idei Super Bowl-os reklámok közül a Coca-Cola "Heist" (vagyis "rablás") névre keresztelt spotja.
A Coca-Cola reklámokban már sokféle életformát segítségül hívtak a derék reklámos szakemberek, gondoljunk csak a jegesmedvékre, vagy épp az italautomatákban élő, remélhetőleg csak kitalált lényekre a Happiness Factory videókból. Ezúttal a rovarokra esett a kreatívok választása, akik együttes erővel véghezviszik a tökéletes rablást. Persze nem a pénzbeli gazdagság motiválja őket, hanem egyszerűen megszomjaztak az édes nedűre.
Nagyon jó kis reklám kerekedett ki ebből, mely mind ötlet, mind megvalósítás, mind hangulat terén kiválóra sikeredett. az egyik legjobb az idei Super Bowl-os felhozatalból.
Ismét 2007-es Epica-díj, méghozzá óriásplakát kategória. A díjazott a Pepsi "Dare for more" címre keresztelt óriásplakát-kampánya Németországból.
A kampányhoz tartozó mindhárom plakát egy-egy extrém sportot űző embert (hegymászót, snowboardost és surföst) jelenít meg "tevékenység" közben, de mindegyikőjük olyan apró a kép méreteihez képest, hogy alig lehet őket látni. A plakátok lényege, hogy a megjelenített környezet a Pepsi logóját adja ki. A márkanév azonban meg sem jelenik a hirdetéseken, a szöveg csupán a "Dare for more" szlogen.
Szerintem nagyon jó képek.
Egyébként róluk van szó:
Climber:
Talán mindenki emlékszik még a Coca-Cola régebbi, animációs reklámfilmjeire, melyeknek jegesmedvék voltak a főszereplői. Bár később is jelentek meg ilyenek, de javarészt 1993-ban készítették ezeket a szpotokat Creative Artists Agency emberei. Ezek közül, az általam két legkedvesebbnek tartott filmet ajánlom ma nektek. Csak hogy kellemes legyen az év vége...
Coca-Cola: Moon
Ezúttal visszatérünk idegen vizekre, méghozzá 3 régi reklámmal.
Az első egy 86-os Coca-Cola , a második egy 87-es Holidays (ünnepi cukor az M&M's-től), a harmadik pedig az 1981-es Woolworths reklám (ami 2 perces, és roppant idegesítően énekelnek benne).
És további kellemes karácsonyt mindenkinek!
A post címe eléggé szenzációhajhász lett, de mindenki megnyugodhat, nem fogok "ÁNTSZ híreket" publikálni, és nem terjed semmiféle vírus az üdítőinkben...legalábbis merem remélni.
Tehát nem váltok profilt, még mindig reklámokat közlök, bár a mai nem egy klasszikus reklámfilm lesz. A vírusmarketing vizeire evezünk, méghozzá egy amatőr énekes videóklipjével.
Először azonban tisztázzuk, hogy mi is az a vírusmarketing:
A vírusmarketing a gerillamarketing egyik típusa, tehát olyan promóciós eszköz mely nem a hagyományos módon reklámoz, és nem hagyományos médiában jelenik meg. A vírusmarketing jellemzően elektronikus csatornákon (manapság természetesen legjellemzőbb ezek közül az Internetes) jelenik meg, és mint neve is utal rá, úgy terjed mint egy vírus, tehát felhasználók küldik egymásnak. Emiatt alacsony reklámköltés mellett igen széles célcsoporthoz juthat el, persze ehhez az kell, hogy kreatív, érdekes legyen, vagy valami olyan netes "slágerinformációhoz" (gondolok itt sima szöveges infók mellett képekre videókra, zenékre is) kötődjön, mely nagyon népszerű az internetezők (vagy azoknak egy csoportja) körében.
Röviden ennyit a vírusmarketingről... (Ha valami még eszmbe jut, majd egy későbbi posztban úgyis előkerül.) És akkor térjünk rá a mai videóra...
Ez év tavaszán egy fiatal amcsi srác (Adam Nyerere Bahner) jelent meg énekes produkcióival a neten, Tay Zonday művésznéven. Különleges (hozzá nem illő) hangja és feltehetően fura előadásmódja ("elhajlós levegővétel") miatt nyárra nagy nézettséget szerzett a YouTube-on, főleg Chocolate Rain című dalával. Ezidáig közel 12,5 milliószor nézték meg, ami nagyon jónak számít (73. legnézettebb a YouTube-on az összes videó közül!). A srácot felkapta a média: meghívták talkshow-kba, újságok címlapján jelent meg.
Erre pedig ráharapott a Dr Pepper gyártója, a Cadbury Schweppes Americas Beverages, és úgy döntöttek Tay-t felhasználva promótálják az új, cseresznyés-csokis ízű, diétás üdítőjüket. Csináltak is egy profi videóklippet, amihez átalakították az eredeti dalt, és "Cherry Chocolate Rain"-né keresztelték át. A klipet a YouTube-on tették közzé (úgy tudom TV-ben nem is jelent meg a klip, legalábbis teljes hosszában), és látszólag bejött: 1 hét alatt 1,3 milliószor, mostanáig pedig (ez 3 hetet jelent) közel 1,8 milliószor nézték meg.
És a sok duma után végre itt a videó:
A tovább mögött a zene angol szövege (szorri, nem fordítottam le...pedig van benne egy-két jó duma), és információk.